A kalocsai hímzést sokan hajlamosak túlgondolni és misztifikálni, egyfajta elitista jelleget tulajdonítani neki, holott ez a típusú magyar hímzésváltozat kis túlzással majdnem ugyanolyan alapokon nyugszik, mint bármelyik másik, csak éppen több sajátossággal bír, hovatovább jelentősebb és hangsúlyosabban maradt fenn, mint például egy erdélyi vagy őrségi hímzéskultusz.
Ez természetesen nem probléma – éppen ellenkezőleg –, ellenben az alábbiakban egy kicsit alaposabban is utánajártunk annak, hogy a kalocsai hímzés az öltések, a motívumok és az egyebek tekintetében milyen sajátosságokkal is rendelkezik.
A kalocsai hímzés öltési sajátosságairól
Kalocsán és a környező településeken a kezdetekkor – nagyjából az 1800-as évek első felében – szinte kizárólag vászonra hímeztek, méghozzá pamutfonallal. Az első kalocsai hímzések lyukhímzéssel készültek, amihez a későbbiekben úgynevezett betöltő lapos öltéssel kerültek hozzáadásra a különféle virágok és virágmomentumok, majd száröltéssel az olyan extra kalocsai stílusjegyek, mint a paprikamotívum szára, a szőlőmotívum indája vagy más egyéb vonalas, főként zöldség- vagy gyümölcsszáras ábrázolás esetén.
A kalocsai hímzésre csakhamar jellemzővé vált az úgynevezett huroköltés – avagy az angol madeira – is, amint megjelent a vidéken a bérmunka, ezáltal az eladásra szánt ágyneműk és asztalneműk készítése. A huroköltés ugyanis részben felgyorsította a munkát, és annyira beleivódott a helyi hímző asszonyok stílusába, hogy bár az első világháborúig megmaradt a bérmunkákon, később azonban már a saját maguknak készített darabokon is jellemzővé vált.
A kalocsai hímzés öltéseiről és motívumairól
Persze időközben számtalan más egyéb öltéstípus is megjelent a kalocsai hímzésvilágban, ezáltal egyre inkább kijelenthető, hogy minél több mesterember, illetve minél több nézőpont, annál változatosabb öltési stílusok jellemzőek a kalocsai hímzésekre. Ennek köszönhetően soha nem lehetett volna csak egyetlen öltéssel jellemezni a Kalocsa környékén készült hímzéseket, ami ma hatványozottan érvényes, hiszen túlzás nélkül ahány ház, annyi szokás ezen a téren.
Az öltéstechnikák tekintetében így jellemző ma a kalocsai hímzésre az angol madeira, avagy itteni nevén gádoros, a bekötés vagy a pókozás, a huroköltés, a borsólyuk, a gépöltés vagy a tűzőöltés, a lapos öltés, a lyukhímzés, a riseliő, avagy a lábazás, a huroköltés szélre, valamint felületkitöltésre, ezen felül a száröltés és a slingelés is. A felsoroltak kapcsán a riseliő egy hozománynév, a francia Richelieu államférfiról kapta, de népi elnevezése a pántos.
A kalocsai hímzés motívumvilága
Hogy a kalocsai hímzés mennyire egy túlértékelt típus a többi magyar régióhoz mérten, azt leginkább a motívumvilágon lehet észrevenni, hiszen a környék asszonyai semmivel sem készítettek másabb vagy gazdagabb ábrázolású hímzéseket, mint máshol. Ami a kalocsai minta sajátossága, hogy mindennél jobban törekedtek művelői a természetábrázolásra, ezáltal a minták és a motívumok egytől egyig a házakon is alkalmazott falfestések mintáit követték a hímzések tekintetében.
A kalocsai hímzéseken rendkívül gyakori mindemellett a virágábrázolás, pláne a mezőkön és a kertekben is előforduló fajták hímzése, mint amilyen az ibolya, a tulipán, a szegfű, a harangvirág, a margaréta, az orgona, a fukszia, a csillagvirág, a liliom, a pillevirág, a rózsa, de gyakori a rózsabimbó és az árvácska is. Hovatovább a nefelejcs és a gyöngyvirág, de a híres kalocsai piros paprika, illetve a különféle ehető és látványos bogyók szintén gyakori rajzolatai voltak a kalocsai hímzéseknek.
Ezeken felül az idők során kedvelt motívumokká váltak a kalocsai minták között a rozmaring, a szív, a nyolcas számjegy, a szőlőfejes, a szilvamagos, a szederindás, a búzakalászos, a pipacsos, sőt a harcsás minta is a fejlődés során. Érdekesség, hogy a nagyobb virágokat, mint amilyen a tulipán, a rózsa vagy a harangvirág, rendszerint úgy rajzolták elő, hogy a leveleket felezték, és a virág vagy a levél színéhez igazodó két árnyalat színével együtt hímezték. A virágokat egyébiránt rendszerint sávosan, de sokszor koszorúformában, esetleg csokrosan helyezték el a hímzéseken, nem ritkán pedig akár teljes felületekre is kiterjedt a hímzés, így a híres kalocsai kötény vagy mellény például éppen ilyen.
A kalocsai hímzésekkel az első időszakban rendszerint ágyruhákat díszítettek, így főként lepedőszéleket és párnavégeket, valamint asztalneműket, ezáltal abroszt, szalvétát és a többit. Szintén gyakran hímezték továbbá a női felsőruházat egy igazán jelentős részét, ezáltal a különféle kötényeket, blúzokat, ingvállakat, nyakrészeket, mellényeket és természetesen a kendőket is.
Támogató: cegespolo.eu – Galléros póló hímzése
