Az elefántok kommunikációja

Az elefántok nyelve olyan gazdag és összetett, hogy az emberek egyelőre csak kis részét tudták megfejteni a számtalan arckifejezésnek, gyomorkorgásnak, átható szagnak, gyengéd cirógatásnak és trombitálásnak, ami az ormányosok egymás közti kommunikációját szolgálja.

Kézfogás és csók

Az elefánt vastag, redős bőre igen érzékeny, és rengeteg benne az ideg. Ezért a társas kötelékek szorosabbra fűzésében fontos szerep jut a testi érintkezés különböző formáinak, amelyekben részt vesz az ormány, a farok, a talp és a bőr egyaránt.

Érdekesség, hogy a legtöbb fizikai érintkezés anya és gyermeke között történik. A nőstény folyamatosan gondozza borját: hátranyúló farkával ellenőrzi, követi-e még, pihenéskor engedi, hogy hasának dőljön, és oltalmazón átöleli az ormányával. Ha kölyke megijed, a nem szervét érinti meg.

A köztük fennálló kapcsolat jellegétől függetlenül más elefántok is kommunikálnak érintéssel: egymáshoz dörgölőznek sárfürdő közben, a fiatalok pedig játékosan birkóznak.

Az elefántok baráti üdvözlése

Az elefántok baráti üdvözlése

(fenti képen) BARÁTI ÜDVÖZLÉS: Ez a Kenya és Tanzánia határán, az Amboseli-rezervátumban élő két bika agyrázással köszönti egymást. Az üdvözlés és a harc látszólag nem sokban különbözik.

Bélmoraj és trombitaszó

Az elefántos jelentős távolságokra elhallatszó, alacsony frekvenciájú infrahangokkal „beszélnek” is egymással. Így akár kilométeres távolságokból is képesek kommunikálni. Repertoárjuk mintegy 30 különböző zörejből áll. Ezek egyike az „üdvözlőmoraj”, amelyet találkozáskor adnak ki. Ha a matriarcha tovább szeretne indulni, a „gyerünk” jelentésű korgást bocsátja ki. Ezenkívül van kapcsolatteremtő jelzés és erre adott válasz, eltévedés esetén, szopáskor bátorító célzattal kiadott morajok, párzási időszakban pedig „kangörcsöt” jelző vagy ivarzási korgás is. Az elefántok trombitálása már az emberi fül számára is hallható. Az ormányból jön, amely olyan, mint egy fúvós hangszer: sokféle hangot tud adni, köztük van az agresszív hím fenyegető trombitálása.

Illatok és bűzök

Az elefánt sok vegyi jelet használ, legfejlettebb érzéke a szaglása. Ormánya nemcsak orrként, hanem ujjként is működik. Az ormány hegyével tapogatja ki a másik nem szervét vagy száját, hogy megállapítsa „személyazonosságát”, nemét, korát és szaporodási készségét.

Nyomkövetéskor az elefánt úgy pásztázza a talajt ormányával, mint egy fémdetektor. A messziről érkező szagok érzékelésére pedig periszkóp módjára körbeforgatja.

Testbeszéd

Az elefánt jól lát közelre, és még 50 m-es távolságból is felfog egyes vizuális jeleket. Ezenkívül a test, a törzs, a fej, a fül vagy az ormány mintegy 100 különböző helyzete jelez valami konkrét dolgot a többiek számára. A felbosszantott elefánt például lehajtja és előrenyújtja fejét, és V alakban hátracsapja fülét.

Hozzászólás írása