Úgy tűnik, ha folytatásról van szó, mindent szabad. A szarvassá vált fiú legendája – nem hiszünk a szemünknek. A Disney klasszikusait nem könnyű folytatni. A 102 kiskutya még rendben, de a Hamupipőke 2. vagy a Hófehérke és a nyolc törpe reménytelen próbálkozás.
Nos, a második rész elején hull a hó, fúj a szél, a kis árva, ha nem fagy meg, biztosan éhen hal. Csakhogy ott van apuka, civilben az erdő hercege, tekintélyes példány, aki – igaz, nem valami lelkesen – hóna alá csapja a kis árvát, és jól felneveli.
Bambi
Az alig egyórás film voltaképpen az apa-fiú konfliktus egészen sajátos megközelítése. Bambi csetlik-botlik, vicces és veszélyes kalandokba keveredik, az erdő hercege szégyelli, hogy egy kis gidával kell töltenie a nap nagy részét, de végül minden jóra fordul. A pubertáskorba kerülő Bambi rászolgál a hercegi címre, itt a vége, fuss el véle. Úgy látszik ennyi elég is. Meg persze az, hogy a klasszikus figurák ma is hatásosak.
Az viszont teljesen érthetetlen, miért lett szarvasbika a klasszikus őzike édesapja? A pompás, agancsos herceg ugyanis egyáltalán nem úgy fest, mint egy őzbak, mégis erre a biológiai képtelenségre épül az egész rajzfilm. Talán Walt Disney-féle géntechnológia lépett működésbe? Esetleg a forgatókönyv írói még abban a meglehetősen gyakori gyermekkori tévedésben vannak, hogy a szarvas nősténye az őz? – Nagyon kínos, még akkor is, ha a célközönséget, a gyerekeket egyáltalán nem zavarja ez a kis malőr. De vajon mi lesz pár év múlva, feleltetéskor a biológia órán?
