A Délvidék sajátos kulturális, épített és népi értékeket képvisel a Kárpát-medencében is. Mindig egyfajta kapcsot jelentett Európa déli vidékei és a Kárpát-medence között. Épp ebből a földrajzi elhelyezkedésből és a történelem alakulásából adódott az a kulturális sokszínűség, ami ma már büszkeséggel tölt el minden délvidékit.
Ez a vidék szenvedte meg leginkább a török pusztítást. Falvai többsége teljesen elpusztult vagy elnéptelenedett, lakosai menekülni voltak kénytelenek. S noha feltartóztatni nem sikerült a megfékezhetetlen török hadat, itt a Délvidéken, Zentánál mért megsemmisítő vereséget a török seregre Savoyai Jenő 1697. szeptember 11-én.
Ezzel lezárult a török fenyegetés korszaka és megkezdődhetett a vidék újbóli benépesítése. A történelem furcsa játékot játszott az ideérkező telepesekkel. Nemzetek jöttek, nemzetek mentek, felvirágoztak és elűzettek. Nem történt ez másként a 20. században sem, így mára közel harminc nemzetiség képviselteti magát a Vajdaságban.
A szecessziós városháza Szabadkán
A magyarság mindig főszerepet játszott a Délvidék életében, amelynek nyomaiba úton-útfélen belebotolhatunk és mintegy 270 ezres közösség őrzi és írja tovább nemzetünk történetét.
Olyan vidék ez, amit az életben egyszer látni kell. Itt magasodik az Aracsi Pusztatemplom, a délvidéki magyarság kultikus jelképe, a bácsi-vár, ahol Mátyás király tanácskozásait tartotta, itt nyúlik el lomhán a Tarcal-hegység, amely ma is kedvelt szőlőfajtákat adott a világnak: az ezerjó, a furmint, bakator, a kövidinka és a sárga muskotály is ennek a vidéknek a kincse.
