Legtöbbünk élete előre meghatározott, egész pontosan kiszámítható ívek mentén zajlik. Az évek múlásával egyre tisztábban látjuk a különböző életszakaszokra tervezett mérföldköveinket, melyek pontos koordinátákként határozzák meg, kik is vagyunk az átlagosan tervezett 60-80 év alatt. Fiatalon szinte fel sem tűnnek a változások, hiszen olyan gyorsan sikerül alkalmazkodnunk hozzájuk. De idősebb korban valahogy azt is szokatlan lehet elfogadni, amikor újra csak a házastársunkkal vagyunk gyerekek nélkül.
A hétköznapi mennyország pillérei
Amíg az iskolapadban ülünk, az állami intézmények legfontosabb üzenetét igyekszünk teljesíteni egy jó állás betöltésének reményében. A kimagasló tanulmányi eredmény jutalmaként szépen tervezgetjük a karrier ranglétráján való előrejutásunkat, a megfelelő ismeretségi kör, kapcsolati tőke kiépítését. Csokorba rendezzük az életterületeinket, képzeletbeli pipákat rendelve az elért álmok mellé, melyeket biztonságos bástyákként emelünk magunk köré.
Aztán megleljük az ideálisnak vélt párunkat is, akivel a szerelem mámorán túl eljutunk a családalapítás gondolatáig is. A házasság intézményéhez pedig biztos alapokra épített többgenerációs otthont is illesztünk, mely éppen akkorára tervezett, hogy kényelmesen elbírja majd a nem is olyan távoli gyerekzsivajokat is. Ehhez azonban jószerével rengeteget dolgozunk, hitelt veszünk fel, vagy baráti segítséget kérünk, miközben gyakran eltolódnak a hangsúlyok, a motivációk a mindennapjainkban: kevesebb energiánk marad egymásra, hiszen azért dolgozunk, hogy betáblázhassuk a gyermekeink délutánjait külön órákkal, valamint különféle kreativitást és mozgást fejlesztő foglalkozásokkal, hogy a lehető legjobb indítást kapják az Élet nevű játékhoz.
A család üzemmód sokszor napi 24 óra elfoglaltságot jelent.
Eladósodás 20 évre
Szinte észre sem vesszük, úgy rohannak velünk az évek. Közben jó párszor kicserélődnek a sejtjeink a hétévente ismétlődő turnusok ideje alatt, de aztán mégsem kerüljük el az ősz hajszálak megjelenését. Az eddig nevelt fiókáink kirepülésével pedig a ház csak az üresség kongásával telik meg. Általában pontos ütemezés jellemzi az aranykor előtti szorgos esztendőket, melyek a gyarapodás ígéretével kecsegtetve komoly elhivatottságot igényelnek tőlünk mind szellemi, mind anyagi síkon. Amíg gyerekeink cseperednek, szinte természetesnek vesszük, hogy az önmagunkkal és/vagy a társunkkal tölthető minőségi idő választásának lehetősége sok évvel későbbre tolódik. Olyan hosszú távú befektetés ez, melyet nem a megtérülése miatt vállalunk, de útközben sokat tanulhatunk utódainktól magunkról, hiszen viselkedésük, érzelmi megnyilvánulásaik által pontos tükröt tartanak elénk.
A nyugdíjas évek aranyesőjében fürödve
Amikor a nyugdíjas kor beköszöntével gyerekeink elhagyják a hosszú időre kényelmesen bélelt és melegen tartott fészket, egyszer csak újra azzal a személlyel leszünk, akivel egykor a közös családot tervezgettük. Hirtelen megcsap az újdonsült szabadság sokáig ismeretlen illata, mely nem várt változást indíthat el: leporolódnak azok az elfeledett vágyak, melyeket a fontosabb célok prioritása miatt folyamatosan hátrébb soroltunk, hiszen a pénznek általában meg volt a jó előre kialkudott helye a családi kasszában. Talán félelmetes lehet, hogy kit találunk magunk mellett ennyi év kihívásainak legyőzése után, akivel felesküdtünk a jövő csillagainak meghódítására. Most azonban közösen újra lehetőségünk van ott folytatni, ahol abbahagytuk…
