A fogyás elején a legtöbben lelkesek. Új étrend, új edzésterv, tele energiával és elhatározással. Aztán telnek a hetek, jön egy stresszes időszak, egy nyaralás, egy betegség, és a kezdeti lendület megtörik. Ilyenkor sokan azt gondolják, elfogyott a motiváció, pedig valójában természetes hullámzásról van szó.
Fontos megérteni, hogy a motiváció nem állandó érzelmi állapot. Inkább egy változó intenzitású belső hajtóerő, amelyet tudatosan lehet támogatni.
Ne csak a célt, az okot is tisztázzuk
A le akarok fogyni 10 kilót kijelentés önmagában kevés, még akkor is, ha tényleg valós az elhatározás, és nem csak egy hirtelen fellángolás. Ez egy szám. Sokkal erősebb kapaszkodó, ha mögé tesszük a valódi okot, például könnyebben szeretnék mozogni a gyerekeimmel, csökkenteni akarom a vérnyomásomat, vagy egyszerűen jobban akarom érezni magam a bőrömben.
Amikor a cél túl távoli, érdemes részcélokra bontani. Nem 10 kilót kell leadni, hanem az első kettőt. Nem egy évig kell tökéletesen étkezni, hanem a mai napot kell jól megoldani. A hosszú táv mindig a rövid távú döntések sorozatából áll össze. Tapasztalat, hogy azok maradnak kitartóbbak, akik nem csak a mérlegre támaszkodnak visszajelzésként. A centik csökkenése, a jobb állóképesség, a nyugodtabb alvás mind olyan pozitív változások, amelyek megerősítik a folyamat értelmét akkor is, amikor a súly stagnál.
Rendszerben gondolkodjunk, ne hangulatban
A motiváció egyik legnagyobb ellensége a ma nincs kedvem típusú gondolkodás. Ha az egészséges étkezés és a mozgás kizárólag hangulatfüggő, akkor hosszú távon nehezen fenntartható. Sokat segít, ha kialakul egy stabil rutin. Például fix napokon történik a bevásárlás, előre megtervezzük a heti menüt, vagy ugyanabban az idősávban edzünk.
A rutin leveszi a döntési terhet a vállunkról, így kevesebb energiát igényel a kitartás. Érdemes számolni a visszaesésekkel is. Egy-egy túlevés vagy kihagyott edzés nem kudarc, hanem a folyamat része. A különbség nem abban van, hogy hibázunk-e, hanem abban, hogy utána hogyan reagálunk.
