A harlekinkatica a felénk ismert kedves és aranyos kis rovarral ellentétben egy Kelet-Ázsiában őshonos ragadozóbogár, amely főként levél- és pajzstetveket eszik, ezért eredeti élőhelyén a csillapíthatatlan étvágy miatt sokan a tetvek elleni védekezés egyik kulcsszereplőjének tartották.
A kártevők elleni harcban első ízben Észak-Amerikában vetették be még 1916-ban, de a hatvanas években Európába is betelepítették. Bár a harlekinkaticák eleinte nagyfokú hatékonysággal vették fel a harcot a kártevőkkel szemben, egy idő után azonban bebizonyosodott, hogy az alapkoncepcióba, avagy a számításokba hiba csúszott.
Ha nem boldogul, hívja a kártevőirtókat
Kártevőirtóból kártevő
A harlekinkaticák kapcsán ugyanis nem számoltak azzal, hogy rohamos elterjedésük nagyon káros hatást gyakorolhat az ökoszisztémára. A kérdéses katicafaj ugyanis, ha nincs más, akkor szívesen fogyaszt pollent is, és mivel rázzák a virágokat, ezért csökken a termésmennyiség. Károkozásukat elsőként jelentős mértékben a szőlő- és bortermelésben érték tetten, hiszen a katicák befészkelnek a szőlőfürtbe, tönkreteszik a termés egy jelentős részét, préseléskor pedig keserű ízük elrontja a bort minőségét.
A harlekinkaticák 1988-ban alapítottak először önfenntartó populációt az Egyesült Államokban. Ekkorra mezőgazdasági forgalmazásukat már leállították, de a termesztők így is elveszítették a kontrollt az állomány fölött. Ennek a következményeként a harlekinkaticák háttérbe szorították az őshonos katicákat, és mivel jobban alkalmazkodnak, sőt nagyobb testalkatuk van, a harlekinkaticák dominanciája már csak idő kérdése, főleg úgy, hogy gyakran megeszik a hagyományos katicák petéit és lárváit is, miközben agresszíven terjedő fajról beszélünk. Amerikában már most a leginkább elterjedt katicafaj, de ezt a címet könnyen megszerezheti Európában is.
A katicák rémei, avagy a harlekinkaticák
A harlekinkaticák kapcsán további nagy probléma, hogy nem túl érzékenyek a különféle irtószerekre, ezáltal alig lehet őket irtani, pláne késő ősztől kora tavaszig, amikor annyira lelassul az anyagcseréjük, hogy legfeljebb csak a begyűjtött egyedek elégetésével érhető el eredmény. A harlekinkaticák rendszerint egyre többször használják téli menedékként otthonainkat, ahová nyílászárók résein keresztül jutnak be. A kérdéses katicafaj kapcsán a kifejlett rovarok ovális testalkattal rendelkeznek, rendszerint 5-8 milliméter hosszúak és 4-7 milliméter szélesek, tehát lényegesen nagyobbak, mint a hazánkban ismert katicafélék, de a legtöbb esetben a küllemük tekintetében is komoly eltérések mutatkoznak. A harlekinkaticák jellemzően nem élénk pirosak, hanem a legtöbb esetben inkább sárgásak, halvány pirosak, apró pöttyökkel rendelkeznek, de sok esetben teljesen feketék, ám vannak egyedeik, amelyek már csak méretük miatt különböztethető meg a hagyományos katicáktól.
A harlekinkatica Magyarországon
A harlekinkaticák 2008 tájékán jelentek meg Magyarországon, ekkor számoltak be elsőként – méghozzá Szigetszentmiklóson – erről a katicatípusról, ami elkerülhetetlen volt azok után, hogy a nyugati országokban betelepítették őket. Hazánkban nem volt telepítés, számuk mégis folyamatosan emelkedik. Az emberekre veszélyt nem jelentenek, ellenben csípnek, és allergiás reakciókat idézhetnek elő, kellemetlen váladékuk a szembe kerülve pedig kötőhártya-gyulladást idézhet elő. Harapásuk jellemzően fájdalmas, piros duzzanatot eredményez, amely rendszerint enyhe viszketés társaságában egy-két napon belül magától, szövődmények nélkül eltűnik.
