Körülöttünk olyan csodák vannak, amelyeket sokszor észre sem veszünk a távoli, egzotikus úticélok miatt, pedig hihetetlen gyönyörűségeket rejtegetnek és tartogatnak számunkra; bármely népcsoport megirigyelhetné őket. Ilyen a tőlünk pár száz kilométerre található Erdély is, amely önmagáért való szépségével bűvöl el minket. Erdély rejteget egy olyan kis falucskát, ahol kétszer kél és nyugszik a nap : ez pedig nem más, mint a romantikus Torockó.
A Torockói-hegység adománya
Torockó faluját az Erdélyi-középhegységben találjuk, méghozzá a keleti részét ékesítő Torockói-hegységben, Kolozsvártól délre. A kis falucskát Nagyenyedtől 23 kilométerre csodálhatjuk meg északnyugatra, a Székelykő és az Ordaskő méltóságteljes vonulatainak szűkös völgyében. A falu egyik – világszerte ismert – különlegességét az adja, hogy a Székelykő miatt látszólag kétszer kél fel, és merül álomba a Nap, hiszen az aprócska faluból szemlélve visszabújik csillagunk a sziklák mögé, látszólag mindössze azért, hogy egy ici-picit később újra felbukkanhasson, elkápráztatva ezzel közönségét. Többek közt emiatt, de számos más nevezetességnek és látnivalónak köszönhetően tartják Erdély egyik legszebb falujának Torockót.
Találunk itt egy XVIII. században épült unitárius erődített templomot, amit mindenképpen érdemes jó alaposan szemügyre vennünk, ha Torockó kis falujának rejtett kincsei szemünk elé tárulnak. Népi iparművészeti múzeuma messzeföldön ismert, jellegzetes házacskáival és a nők világviszonylatban híres népviseletével bárkinek a szívét könnyen rabul ejtheti a település. Hogy miért olyan híres az itteni népviselet? Mert a gyönyörű ruhákon felfedezhetők a nemesi öltözék bizonyos darabjai, amelyet az is jól szemléltet, hogy az egyes ruhadarabok díszei nem a parasztstílust tükrözik: az islógos ing, az úgynevezett kösnyős szoknya, a suba, a hozzá tartozó palást és a zsinóröv mind-mind megtalálhatók a XVI.-XVII. századi úri ruhatárakban. Nemes kelméi méltán kiemelik az erdélyi népviselet más formái közül, ruhadarabjai közelítenek az úri-polgári stílushoz.
A falu eredete
Torockó falujának eredeti lakói vasművesek voltak, méghozzá német származásúak. Őket a Thoroczkai család telepítette ide, az Árpád-házi királyok uralkodása idején. Ennek hála a település Erdély legjelentősebb vasműves központjának számított a modernnek mondható vasipar megjelenését megelőzően, és hosszú ideig gondoskodott a falubeliek jólétéről. Emiatt bányavárosi rangot kapott hamarosan, amelynek jeleit ma is láthatjuk: 1870 táján egy tűzvész pusztított végig a falun, és eme tűzvész után megépültek híres fehér házai. Emellett megcsodálhatjuk itt a gyönyörű kézzel festett bútoroktól kezdve a háztartási eszközökön keresztül a rámánvarrott kézimunkákig a legékesebb látnivalók teljes tárházát.
A híres Néprajzi Múzeum szeretettel várja látogatóit, hogy bemutathassa a legszebb jellegzetességeket, ugyanúgy, mint a magángyűjtemény, amely megengedi a torockói varrottasok és a gyönyörű népviselet testközelből való megtekintését.
Ha szeretjük a régiségeket, akkor mindenképpen érdemes ellátogatni az 1723-as építésű vízimalomhoz, amely különlegesen romantikus hangulatot idéz. A már említett, település mellett magasodó rendkívüli hegyvonulatú Székelyföld pedig kitűnő lehetőséget kínál az aktív pihenésre is, így bátran húzzuk fel a túracipőt, ha ide utazunk. A hegy 1130 méter magas, így a siklóernyőzésre és a sziklamászásra is pompás alkalmat ad, de nem feledkezzünk el a tőle pár kilométerre lévő bedellői cseppkőbarlangról, és a torockószentgyörgyi várról sem.