Manapság nagyon sok a válás és a szakítás, ezek pedig nagyon nagy érzelmi terhet rónak ránk, melyből sokszor úgy érezzük, nincs kiút. Kicsit a gyászhoz hasonlítható ez az érzés, hiszen elveszítünk valakit, aki eddig sokat jelentett a számunkra.
Ez az időszak nem könnyű, de sokat tehetünk azért, hogy könnyebben álljon helyre a lelki egyensúlyunk, és találjuk meg ezek után is a tökéletes társat.
A szerelmi kapcsolatok közül sem mind tart örökké, ha pedig véget érnek a románcok, nagyon fájdalmasak tudnak lenni. Szinte mindenki megtapasztalja ezt legalább egyszer az életben. Persze a szakítások sem egyformák, van, aki könnyebben túllép rajta, és van, aki sokáig gyötrődik. Szerencsére van rá megoldás, hogy csökkenteni tudjuk a gyötrődést, és el tudjuk fogadni, hogy mostantól külön utakon folytatjuk.
A szomorkodás ilyenkor teljesen normális, hiszen egy számunkra fontos, szeretett személyt veszítünk el, és nélküle kell tovább mennünk. Ezt nehéz lehet feldolgozni, hiszen párunkban valami csodálatosat találtunk, ez pedig már nem lesz az életünk része. A szakítás gyakran okoz testi tüneteket, sokan belebetegednek, de az sem ritka, hogy a libidónk is lecsökken ennek hatására, férfiaknál még merevedési zavarok is felléphetnek.
De mit is tehetünk, hogy lezárjuk életünk ezen szakaszát, és nyitottan fogadhassuk a jövőt?
Tippek a szakítás feldolgozására
Amikor véget ér a kapcsolatunk, nem feltétlen kell egyedül gyötrődnünk, nagyon sokat segíthet, ha megtaláljuk azokat az embereket, akik segíthetnek nekünk, akik mellettünk állnak ebben az időszakban. Olyan családtagokat és barátokat kell keresünk ilyenkor, akik tényleg segítséget nyújtanak, meghallgatnak minket, és nem a fájdalmunkat fokozzák.
Az is jó megoldás, ha a kapcsolatunkra emlékeztető tárgyakat eltávolítjuk, hiszen ezek csak fájó emlékeket ébresztenek bennünk, és nem segítik a továbblépést. Persze nem feltétlen kell véglegesen megválni ezektől a tárgyaktól, bekerülhetnek csak a szekrénybe, a drasztikusabb megoldást kedvelők természetesen véglegesen is megszabadulhatnak tőlük. És nemcsak az emlékekkel érdemes minimálisan „érintkezni”, hanem volt párunkkal is.
