A vas és a mangán az élet két fontos alkotóeleme, mégis egészségügyi és technológiai problémákhoz vezet, ha ezek koncentrációja túl magas a vezetékes ivóvízben. A vas megengedett határértéke 200 µg/l, a mangáné 50 µg/l. A két elem rendszerint együtt fordul elő és hasonló tulajdonságokkal is rendelkeznek.
Nagy valószínűséggel abban az esetben fordulhat elő a megengedett határérték átlépése, amennyiben ehhez oxigénhiányos vagy alacsony oxigéntartalmú közeg áll rendelkezésre. Ez érvényes mindkét elemre.
Számottevő különbséget a két elem szervezetre gyakorolt hatása jelent, ugyanis a mangán túl magas koncentrációja idegrendszeri megbetegedéshez vagy rendellenességhez vezethet. Emellett több a közös tulajdonságuk, mint amiben különböznek. A vezetékes vízbe kerülő mangán- és vasvegyületek az úgynevezett másodlagos vízminőségromlást okozó mikroorganizmusok megtelepedését segítik elő. Szerencsére van megoldás a problémára. Első lépésként az oldott vasat és mangánt szilárd halmazállapotúvá változtatják, majd egy úgynevezett fázisszétválasztásnak köszönhetően ezeket elkülönítik a vízből. A fázisszétválasztás alapját az oxidáció képezi, majd ezután történik a kémiai kicsapatás, utolsó fázisban pedig a mechanikai szűrés vagy ülepítés során eltávolítják a víz szennyeződéseit.
